Fiamnak
Hoztam s elviszem magamat |
tőlem-hazából, tőled-hazába. |
|
Viszem, mintha egy másik bolygó |
várna, mintha egy másik földre |
– anyaölből az anyaföldbe –, |
hol férgel a fény, s percel a pondró. |
|
Sírnom kellene? Vagy röhögni? |
Hogy örökségem csak ilyen rögnyi, |
hogy ezt hagyom – s öröklét helyett –, |
|
ami enyém se volt az enyémből, |
hogy lettem: a világ köldökéről |
|
|
|