Ebben a félhomályban

Ki ül itt, ki ül itt, ebben a félhomályban, a halált gyakorolja talán, hogy csak van, nyílt szemmel,   leesett állal, testéből sarjad a félhomály, nyüzsgő, eleven óra, akibe a halál és árnyéka visszajár születni, s meghalni újra,   ki ez a se ide, se oda, sehova már?!