Egy volt-karácsony

Karácsony, karácsony, karácsony. Rozsda rózsáll a rácson. Szent József keresztfát ácsol önmagából, az ácsból. Mária tíz ujja – gyakd meg! – vaskampó, vérrozsdás vasszeg. Tenyere szögesdrót-pólya. Jézuskát altatja, óvja. Égen és földön jönnek három napkeleti bölcsek, jönnek, de nem köszönnek, földúrnak eget és földet. Reményestül, szalmástól darabokban a jászol, mundérban béget a bárány, homlokán véres szivárvány. Fut Mária, József, a pásztor botja is fut a világból. Hebeg a csöngő, a pára ráfagy a csacsi orrára.