Tájkép, tigrissel
Fölpuffadva az alkonyattól, |
estvizenyősen, alkoholkéken, |
mégis: rét legel számból, erdő lombol, |
az anyaföld, mint egy kéjenc |
nagy macska, lábamnál dorombol, |
fényeivel mancsolja térdem, |
közben setéten arra gondol, |
hogy egyszer majd elnyel egészen. |
|
|