Kaszás vetésben
Búzás, rozsos reggeli fényben |
lapul szívem kaszás vetésben |
– mint fürj rebben, mint nyúl riad. |
|
Ha csak egyetlen kaszás jönne, |
vigyáznánk szívemre, a földre, |
s kihagyná fészkem, vackomat. |
|
De ez a sötétséghernyótalpas |
Milyen mézes halált kínál, |
|
ha szűköl a szív, s eltolvajodva |
szökik a szó, a szabad szolga |
– s gyün, jön, füstöl, fújtat, zihál. |
|
Reggelre csupa csőr a tarló, |
csupa fényszőr, árnyláb, és tarkón- |
lőtt fény, elmetszett árnyú nap – |
|
s vérben totyog végig a földön |
az első ragyogásba göröngyölt |
|
|
|