Fagy, hó

Emlékszel még? Fagy, tél, bemeszelt szél. Friss számra, bőrömre emlékszel-e szívem? Valamikor keshedt köpenyemben is szerettél, nemcsak mezítelen. Kivel fekszel le velem, te magam-árva, s ki rád néz, lát-e, és aki megölel, szeret-e úgy, mint az én hársfa- színű szemem? Idegenek idegeneként én is. Kenyerem mások szájából eszem. Értem a mások szerelmét, beszélik. De nem anyanyelv az nekem. Talán ha szólnék Hozzám, s visszaszólnál, s látnám: látod, kellek: nem-idegen, de meg sem születlek, beléd sem halhatok már, csak magam s magad közt. Ébren, elevenen.