A holdról

A Hold – macska volt. Kell erre bizonyosság? Hiszen még most is megugatják a kutyák és kutyuskák. Ha ott ül kevélyen az ágak hegyében, vagy: hátával sarlóz a kémény tövében, vagy: gebeszkedik a lombok begyében; hát még, amikor puhán   – macskatalpon – átsettenkedik a holdfény a szobán vagy az udvarokon a hold-világa. Futnak is a kutyák, s a kutyuskák az iramló holdfény nyomába. Így lehetett, hogy egyszer fölfutott az égigérő fára, az éjre, hiszen mi mások lennének a vöröslő csillagok, mint megvarasodott macskaköröm-nyomok, miket körbeforrt az éjszaka fekete háncsa. Ezért a kutyák dühösen: Vau, Vau! A Hold nyűgösen: Nyau, nyau! Azaz nem is szól, csak összegömbölyödik szerényen és mosolyog, mosolyog az egészen.