A címzett ismeretlen

Apám, bárhova hajthatom fejem, csak benned nyughatom. Hunyd hát rám, erősen, szemed. Szemhéjaid öleljenek. Mint a lepkék, a madarak, megleszek szempillád alatt. Vagy pupillád árnya alá is elrejthetsz, apám, akár. Mint óriási levelet borítsd reám a tenyered. Végy kezedbe: éjek-napok közé rejts el, mint egy magot. A világok közötti tér eljön úgyis a szememért. A bordáid, bolygóidat feszítő, verdeső anyag. A szádon, szelíd álladon csorgó, névtelen fájdalom. A se-ide és se-oda minek-idő, mindegy-hava. S fázó, szomorkás szerelem csuszkál meztéláb szememen.