Régi dal

Valaha nádi farkas voltam, csak énekeltem. Lett így vétkem hatalmas: vérebbé nem vedlettem. Rozsdás szőröm kihullott az első tejfogakkal. Bátorságomba bulldog ősz és kuvasz tavasz mar. Földönfutó csikasznak belőle – amíg élek – ordas szívem maradt csak: a tiszta, szabad ének. Ideges nádasban háló, itt hál most idegeimben. Horkan, fut a haláltól. Mély vermet kapar bennem.