A fenekedő nincsen ellen
| Szél virágzik, eső virágzik, |
| a habos szélben isten ázik, |
| ázik a lombtalanul lombban, |
| az őszös, szeptember alomban. |
|
| Ázik a föld, ázik az isten, |
| a gyökérhajú, földhajú nincsen, |
| szeptember szivárványa-semmi, |
| ázik, és nem tud megeredni. |
|
| Ázik, áznak az istencsontok, |
| a messze mezőn meszes fényfoltok, |
| szanaszét-szemek, deszkaárnyak, |
| áznak, síró testemben áznak. |
|
| Ázom én is, fekete lombban, |
| az arcomból hullongó koromban, |
| kötelekként tekergő füstben. |
|
| Jaj, ki eddig magamban voltam, |
| hulló eső, magamban hulltam, |
| magamból ki és visszanőttem, |
| magam fölé magam tetőztem; |
|
| egy szál ingben: lélegzetemben, |
| indulnom kell – ahogy születtem – |
| a feneketlen semmi ellen, |
| a fenekedő nincsen ellen. |
|
|
|