December
Vénülő erdővállam
lombot álmodik újra:
levelenként fújja
a nyarat koronájára,
mert havazik erősen.
Embertelet tapodva
baktat bennem a balta.
Célosan, ráérősen.
Mondhatnám magamodva:
„Fejjel lefele élek,
miképp a denevérek,
lábammal akaszkodva.”
Erdőt vénülő vállam
álmodik nyarat ébren.
A levegő jegében
reccsenő árnyát csodálja.
[
Digitális Irodalmi Akadémia
]