Csak a sírás
Maszatos fényű levelek hullnak |
mintha az erdő, az öreg isten, |
az istenöreg roncsszirma hullna, |
lódarázs-szemhéja havazna, |
körözne egyre, s kinőne újra. |
Támasztom, mintha homlokodnak, |
hogy hűvösödjek, havasodjak, |
– lángok, lángok, lángok lobognak – |
engem már hova bujdokoltatsz. |
Leszáradt kezeim ropognak |
lábam alatt, mosolyom lesárgul. |
Csak a sírás fényei hullnak. |
|
|