Tört szonett
| Még gondolat se voltál, apám, s a koponyádon |
| már megjelöltetett vörös tintával az a lyuk, |
| a szurony és a csákány élesítették foguk, |
| mozdult a gyalogsági ásó is, hogy elásson, |
|
| még lábad se volt, apám, s a zsaruk, tábornokok |
| már mértéket vettek rólad, ennyi meg ennyi, |
| ilyen bornyút, sírdombot bírsz a hátadon cepelni, |
| mezőből zubbonyt szabtak, kővel ki is gomboztatott, |
|
| s még szíved se volt talán, de első zörejeddel, |
| az első dobbanással eldördült az a fegyver, |
| születtél, lábra álltál mégis, mentél tovább, |
|
| harmincnyolc éven át vitt a tested átlőtt fejjel, |
| s anyád se vette észre a többi hányszázezerrel: |
|
|
|