Dajdajozók
Valamit megint elvesztegettünk, |
Elnézem – nem is kell temetnünk – |
Emlőgödrök. Hullámló, holt ég. |
|
Ennek szájából csügg a lába. |
Annak már csak a haja látszik. |
egy vak – szemefényét dobálja. |
Magát gyújtaná meg a másik. |
|
Szájukban nyírfák üde törzse |
élt. Most jégből, tükörtavon, |
mered fogaik tönkje, s köztük |
egy piros kutya, s árnya a szó: |
|
nyelvük nyüszít, tutul, zajong. |
|
|
|