Vonul a hó…
|
„Tél fn. Telet, tele.
A leghidegebb évszak, amelyben a növények ált. nyugalmi állapotban vannak.
Az idei, a jövő, a múlt, a tavalyi tél.”
(Magyar értelmező szótár)
|
| Vonul a tél végig a városon, |
| lovak, láncok, bakák – senki se hallja, |
| a fagypatát, nehéz bakancsokat, |
| mintha pokrócba, puha szélbe csavarta |
|
| Bal, jobb! Bal, jobb! Bal, jobb! |
|
|
| Vonul a világ végig szívemen: |
| a voltam, voltál. Meg se rezdül arca. |
| A döggödröt, a holnapférgeket |
| Bal, jobb! Bal, jobb! Bal, jobb! |
|
| Vonul a hó végig a városon |
| a hó a hó végig a városon |
| lovak láncok paták a városon |
| lánctalpas szelek át a városon |
| tratatatacsöndek a városon |
| át és végig árnyak a városon |
| a bal-jobb szájak át a városon |
| vonul vonul vonyít vonít a hó |
|
| Esik a hó Fehér rácsok zuhognak |
| Esik a hó Esik és nem olvad |
| rácshó fémhó fehér fémek zuhognak |
| van vashó kőhó rézhó és nem olvad |
| a fehér fém Rácsok rácsok zuhognak |
| Vasrács havaz Belülről szimatolgat |
| a szív nem mert rácsol ott is és nem olvad |
| a fehér fém Rácsok rácsok zuhognak |
| Hó vagy te is Vonulsz sohase olvadsz |
|
|
|