Úgy képzelem

Úgy képzelem, nem meghalok, csak egyszer sejtjeim megunnak, és mint a sátoros cigányok, másik ég alá vándorolnak. Elindulnak toronyiránt, amerre önmagukat sejtik, s bejárják ifjúságukért négy égtáját a szabadságnak. Addigra én már kormos föld leszek, lucskos tűz, esőtől eloltott. Csak nézem, lábamnál hogy dülöngnek a vetések zöld tüzei. Úgy képzelem, ha meghalok, csak olyan lesz, mintha egyszer arra ébrednék, nem szeretsz, s most világgá kell mennem újra.