Éj
| Elvetélhet a nyár? Hozhat |
| olyan időt, hogy az ég beledördül, |
| s nem kalászok – glédában álló csonthad |
| meredezik füstölve az üszöktől? |
|
| Elvetélhet a föld? Hozhat |
| olyan aszályt, hogy kiszárad a testből |
| csöppig a vér, s a szív, a kiszikkadt |
| mellből, mint a mag, üszkösen kiperdül? |
|
| Elvetélhet a világ? Hozhat |
| olyan magányt, hogy a szerelem beleőszül, |
| s csak a hazudók, a hülyék, csak a holtak |
| hebegése marad meg az időből? |
|
| Honnan szökött hozzám a nyári éj? |
| Szájában ezüstzabla, rágja a holdat. |
| Hallgat. Emberi nyelven nem beszél. |
| Csak rúgkapál, csak dobog, |
|
|
|