In memoriam Babics Mária
| Lassan három órája már hogy nem vagy |
| És lassan három napja már hogy nem vagy |
| És mindegy már három napja vagy évszázada mert nem tudod hogy nem vagy |
| És akár örök időktől fogva lehetnél mert nem tudod hogy nem vagy |
|
Elegendő-e a föld szeretete a gyökércirógatás |
|
Elegendő-e a rovarok szerelme a nyüvek násza |
|
Megitat-e a földbe lecsorgó eső |
|
Ád-e enned gyökereiből a bokor megfelezi-e veled kenyerét |
|
Szól-e hozzád megigazgatja-e ágyad a fa ne aludj álmodj |
|
Elaltat-e jó bölcső-e az anyaföld |
|
Anya-e valóban vagy mostoha csak |
|
Árva Babics Mária nagyanya |
| Álltam a gödör szélén s a kapát néztem a csákányt az ásót |
| a keresztbe tett rudakat a pléhszájú papot |
| néztem a deszkaágyat a lebegő selymet s befele folyt |
| befele folyt szárazon mint homok a könnyem |
| beszakadt sivatag voltam a homok eltömte tüdőmet számat |
| eltömte a szemem s nem láttam mást csak az emberi gépet |
| az emelőként mozduló kart a forgó vállat a kapát a csákányt |
|
Ölbe kellett volna kapnom téged kis öregasszony |
|
s ellopni innen elragadni innen a látók közül a járók közül |
|
az éhesek közül a szomjasak közül verekedők és szeretkezők közül |
|
Ölbe kellett volna téged kapnom nagyanya |
|
elvinni az ingem alatt csempészáruként a határon |
|
elvinni innen mindegy hova a mesébe talán csak el innen el |
| És már kétszemű tüdő négyszájú szem mankós szív döcögő ágyék |
| és már csupa rángás lüktetés verítékezés széteső szervek szakadó idegek |
| és már fölágaskodott benned apád hogy megöleljen |
| és már anyád és unokád voltál |
|
Hol volt a te semmi-hajad a stadionban szétmálló cigarettafüstben |
|
az átizzadt mezekről csorgó vízben hol volt a verítéked |
|
az eltorzult ziháló mellekben hol volt a te kapdosó tüdőd |
| Immár csak a bőröd él a hajad sejtjei a csontok a mész molekulái |
| só vagy már víz vagy mész vasak és foszfor |
| az elemek együtt és külön külön |
| Koponyád ahol elfért a Tejút kicsiny egy fagyökérnek |
| Szemgödreid ahol a föld úszott s fehér tenger egy kicsiny egy virágmagnak |
| Vállad ahol a világ vasait vihetted nem bír meg egy madárt sem |
|
| Aludj békében Aludj Szederfák őriznek s a szívem |
| Ne félj Őriz az anyag mi lettél Őriz az anyaföld |
|
|
|