Megkéselve

Megkéselve ne késlekedj, élesítsd meg az életed, vetkőzz le, légy oly meztelen, mint vaságyakban a szerelem, pucér és kiszolgáltatott, mint mosdatás előtt halott, mint vallatás előtt rabok, még szíved sem takarhatod, hiszen izzik az, mintha fém- szivárvány lebegne helyén, hiszen izzik az, mintha csak nap volna és nem lenne rab. Megkéselve ne késlekedj, élesítsd meg az életed, vagy ülj le és csak várd meg itt, míg minden megbizonyodik, míg terólad is kiderül: mért születtél meztelenül, míg megvasalják tagjaid őreid, megszokásaid, s szíved mellé új cellatárs kerül, a link megalkuvás, kis szélhámos, olcsó pali, ki azt sikkasztja csak, ami társadalmi tulajdonod: hűséged, szerelmed, jogod – Megkéselve ne késlekedj, élesítsd meg az életed, ülj le, találj ki valamit: ködöt, ami nem józanít, s kibírod, hogy a van s a tett között hogy süllyed a lehet, a lehetne jobb és emberibb, a győzelem, ami csak veszít, míg nézed, hogy harc nélkül a had hogy rohamoz légvárakat, s hogy vár ránk, mint egy sérvkötő, a jobb, szebb, jövendőbb jövő. Megkéselve mit is tehetsz: őszinte vagy s belegebedsz.