Anyám

Csak zsír, kenyér, hús, só, petróleum és
zsír, kenyér, hús, só, félkiló krumpli, cipő.
Ők szeretnek már, mindenek ellen, kifosztott
 
félárva édesanyám.
Sunyin és otrombán így szoktat előre
testéhez a múlás, megjelölt vagy már,
félkiló krumplik, cipők, tolongás, tülekedések
 
ágyasa, szeretője.
Galád szerelem ez így. Rívó csecsemők
foganőtt napok falják így fel az embert.
Velük töpörödsz, fogysz el, velük kevesedsz,
 
együtt a megszegett kenyérrel.
Lábadnál ülök, húsz éve már, tehetetlen.
Irgalmas füvet keresek, tüzet, virágot vagy kötelet,
mi megmenekít, eltilt örökre a szótól:
 
– Mire is éltél?
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]