Folyók

Éggel megrakott uszályok a folyók. Medrükbe dőlnek hegyek és zenés zöld árnyai a rétnek, fújtató tehéncsordák, villanydrótzizzenés. Övig merülve, mélyen a part alatt úszik a tenger láncain hazám. A koszos, hinaras gőzös megszakad, köves falvaktól fullad a kazán. Ha nekem itt a virágpor is nehéz, egy lélegzet, s ez a föld elsodor, kivájt fatörzset, elfektet a szél egyhelyben ringó zöld hullámokon. Iránytű nélkül vontat engemet a füvek árja, az idő, de a nyár tépett vitorlaingembe szeret. Lábamra por száll s katicabogár.