Szeptember

Üszkösödik az ég, ősz hull a fákról, elkékülnek az útszéli tüzek, a szerelem is elfullad, csupa zápor, de a fák még a szádtól füstösek. A nyár a földről lehámlik, mint a lélek a koponyáról, ha elalkonyul. Ráncosodik a levegő, mint az érett szilvák bőre, s a férges ősz lehull. Most kellenél, az akácos harákol, száz fa köhög, köpdösi a ködöt, ragályos csönd száll, e tébécés tájból nem futhatok el, csak ha megszűnök. Most kellene a meztelen varázsló, ki ellen bármily rettenet kevés, ki, ha itt vagy, emberré varázsolsz, s könnyebb az ősz, mint a megsemmisülés.