József Attilához

Egy akác mosdatta meg szegényt, de nem védte meg, csak magába morgott, csizmát húztak a jegenyék, bricsesznadrágot, rendőrzubbonyt. De íme, szétgurult csigolyái élükre álltak és most dombok. Homloka fennsík: hazatalálni. Gerincére ország rakódott. A Duna szívéből zubog. Szíve körül két ország fekszik: cseléd Dunántúl mosolyog, napszámos Alföld melegszik. Nézem feleződő szívét. Nehéz rádium, sugárzik a föld alól is, tépi az éjt: a kettészakadt emberiség földkéregsűrű éjszakáit.