Szergej Jeszenyin

Mit mondanak róla, kik azt hiszik, hogy csak odébbállt, s most egy új csapszékben, új barátokkal zöld tengert iszik, a sárga ég kotyog kabátzsebében? Mit mondanak, kik szerették, a nők, kik úgy dajkálták: édes gyermeküknek fogadták volna, talált egy szeretőt, kivel a világ végéig feküdhet? Mit mond a kés? A vasszög, honnan leszedték? A vérrel írt vers, a szederjes arcú esték, Mesebeszéd csak? Nem igaz mégsem? A falu mit szól? Hümmög, visszajön, csak álldogál még előbb odakünn, rendbeszedi magát a sötétben? – Egy ujj a ravaszon, a jövő hátterében.