Ég és búzavirág
| Hogy lehet az, hogy aki maga volt a szabadság, |
| hogy lehet az, hogy aki szerelem s ifjúság lett, |
|
| Jöttetek sárosan, fáradtan kölyök-katonák, |
| szátokban véres virág volt a dal, véres fűcsomó kezetekben. |
| – Ki számolta össze az elesett szerelmeket? |
| Fehér csontotok áll őrt minden nap főterén, |
|
| Én nem állítok nektek emlékművet, katonák. |
| Fémbe és vasbetonba nem szorítom az arcot. |
| Kőbe, fehér cementbe nem sulykolom a mellet. |
|
| Búzával vetem be sírotok, szőke rozzsal. |
| Hadd harmonikázzon melleteken örökre a szél, |
| hadd nevessen örökre szemetek szabadon: |
|
|
|