Fehér xilofon
| Úgy beszélek, hogy hallgatok. |
| Csukott szájjal énekelek. |
|
| De mint holtak száját a kés, |
| szám szétfeszíti szenvedés. |
|
| Anyám megszült és így elhagyott. |
| Beszélő szívét már nem hallhatom. |
| Apám is kitagadott – halott. |
| Csak a saját szívemet hallgatom. |
|
| De egyedül, mert már nagyon kevés |
| vagyok magamnak, szégyenkezem. |
| Lefoszlok, mint a fák, a hűvös ég |
| szétrágja földig lecsüggő kezem. |
|
| Megvallat minden hatalom. |
| megröntgeneznek. Egy napon |
| meglásd, bőrödön átszivárgok. |
|
| lábamba gyökerek fogódznak. |
| bádogcímerüket, a holdat. |
|
|
|