Az Ezüstfenyő téren

Az Ezüstfenyő téren, ahol életem élem, másodmagamban, az egérsivatagban, csönd van. A forradalmak s mamutok itt kihaltak, akkor is unnák, ha pénzért mutogatnák. Rekedt rádió buffog a réten, labda puffog. S míg zenél a klozetszag, virágok balettoznak. A holdon, kis mütyürön, kék-csipke, tv-függöny, repedésránc, fénymigrén a levegő állótükrén. Itt merd a lehetetlent! Önts a lavórba tengert! Vizét szántani hullasd hajszálaid! Szemeid, két bors-ökröd, űzd szét, törjenek tükröt, s vessék be búzaszemmel végre: ésszel, kezekkel! Itt nem lehet szeretni, se halni, se születni, csak lenni, vanni, várni. Szájat és körmöt rágni.