Jöhet a tenger értem

Ifjúság, gyönyörű szerszám, hol vagy? Rám szólnod még illenék. Kikalapálni a holdat tudom-e még? Sört iszom. Orromig fölcsap. Gyanakszom, nem kéklik-e – a számon a remegő sörhab nagyapám lélegzete. Temetők párzanak, sírok osztódnak, tudom a helyem. Most már mindent kibírok. Meg tudok halni nélküled, édesem. Jöhet a tenger értem. Hétmérföldet lépő, hajdani csizmájába fogódzva léptem, hülye Hüvelyk Matyi. Betemethet csúszós hajával a föld is, förtelmesen. Meztélláb, száraz lábbal kelek át hűlt helyemen.