És tudd

Törd el, mielőtt elmégy, lábadat, ne mocorogjanak a lépteid a kövezeten, szemhéjam alatt – Irtsd ki, a hátad mögül, árnyadat, mert ráég arcra, kőre és virágra, romtenyeremre, arcom külvárosára – De jól vigyázz, ha szöksz, menekülő, úgy szökj, ahogy tüdőmből levegő, földből a fény, ahogy a világűrből az elektronok, és tudd: a világ végén én vagyok, két lengő hegy, két tér, két állkapocs: őrlöm a liszt-időt. őrlöm a liszt-időt. Hát fuss, szaladj! S vigyázz! Oda ne kapd a sarkadat!