Csönd van

Egy sárga körfűrész néhányat perdül   az égen – hallgatok. Nyakamba hull a fény, közelről   érzem a fűrészporszagot. Annyi suta harc, félszeg hadakozásom   után hát itt delel a madárlátta béke ákom-bákom   nyarával, papírrepülőivel. Csönd van csillagban, csontban, porszemekben.   Elnyúlva, jóízűn napoznak izmaim, ing nélkül, csupasz testtel   a friss, jó levegőn. A munka csöndje ez, csak ennyi: félig-   szítt cigarettám eldobom. Teremtés előtti tűnődés fénylik   számon s a szerszámokon.