Elégiák

És bebugyolált engem az isten illatos levegőbe, füvet teremtett, madarat, gyönge állatot, hogy játsszak, teremtett virágokat – tőlük tanuljam el a nevetést, elrendelte a tüzeket – szenvedjek, szerelmesedjek. Mielőtt megszülettem, egyetlen anyaméh volt a világ. * Este van, csutkalovaim kiitták a délután fényes pocsolyáit, s belenyargaltak a tűzbe, a sparherd kormos mezőibe; ez vizet forralt, piros kenyeret hozott hátán a másik, a harmadik csak lehajolt hozzám, tüzet evett tenyeremből, melegített. Felnőttem. Mint megrögzött labda, elpattan tőlem a szabadság. * Már fénylik a csönd, édesem, este van, bontsd meg az ágyat, a gyűrött szántókat simítsd el, rázd fel a rétet, igazítsd el a kemény, dagadó dombokat és a csikorgó, vassodronyos éj peremén ülj le és szólj rám: Ez itt a világ széle, te bolond, nézz rám, s hazatalálsz.