Eső

Százezerlukú furulyát illeget szája szélén május, kiebrudalt senkifia. Bőrig áznak a gabonák. Egy ember, keshedt fűrészbakon dolgozgat, hirtelen elárvul a magabiztos és vakon bűvölő eső mosolyától. Ilyen muzsika kellene mindig, ilyen aszályeloltó, embert, vetést gyógyító zene. Falvakat fürdetne a portól. De tudja, gyerekes képzelés. Jégverés kereng a magasban. veszi a fűrészt, fütyürész, egykedvűen, falsul, szaggatottan. Reccsen a fém, fababák sírnak, verejték dől a fáról. Hajlong, jég veri homlokát. Dolgozik, bármit és akárhol.