Beszélgetések
Születtél volna-e, a testedet |
nem lett volna jobb emésztő tűzre vetni, |
ha csak magunkért, s csak magunk helyett |
kellene élni és egymást szeretni? |
|
Fölnőttél volna-e, fémes hajad |
kivetnéd-e fényes tűkként az űrbe, |
meggyűrűzni a földet, ha csak megzavart |
szívverését hallgathatnád örökre? |
|
S én lennék-e, és élnél-e velem, |
ha kiderülne, nincs menlevelem |
senkitől sem örök fiatalságra? |
|
S nem követei, ifjúságszökevények |
lehetünk csak. Arcunk, a fényes lélek, |
csak az áltatás pléhmedáliája? |
|
|
|