Hát itt vagyok

Hát itt vagyok, itt vagyok újra,   félmeztelen, jeges novemberi szél fújja,   szítja szívem. Nem tudok mást, pusztulok, bomlok,   már szaga van gondolataimnak, mit mondok   hajléktalan. Beérném én már, kitaszítva,   akárkivel. Bordáiba, meleg barlangba   búna szívem. Jó volna, amíg tart a tél,   medvék, vadak módján kitelelni az éj   szíve alatt. Jó volna, amíg künn a föld   zúg, hánytorog, hinni, a világ anyaöl.   S még nem vagyok.