M. K.

Nagy réten foghatták el egyszer, ott csodálták piros csikók, kipányvázták szerelemben. Szájára köttetett a csók. Könnyű bilincsben toporzékolt, most állig vasban, vasban reszket. Hát csapjatok rá halálos béklyót, öleljétek meg, mert elmegy. Maholnap így is elbitangol – viharból van, viharba száll csak – Ördögfüvet, tüzet harapjon a boldog, ki utána vágtat.