Torlódó tél
Jaj annak, kiben rettenet |
szeme a fényt is úgy lesi, |
|
ki fél, s nem tudja mit tegyen, |
mert maga ellen vétkezik, |
|
Így egyedül, mert nem bírom, |
megdermeszt zuhogó kínom, |
hangot adnék, de már kevés, |
mint egy befagyott vízesés, |
|
én sem hallom már magamat. |
Fekszem torlódó tél alatt. |
Hajam szuronyos fagyba lóg. |
|
|
|