Torlódó tél

Jaj annak, kiben rettenet
rákosodik, idegbeteg
szeme a fényt is úgy lesi,
halálra mikor sebezi.
Jaj annak ezerszeresen,
ki fél, s nem tudja mit tegyen,
mert maga ellen vétkezik,
ha kicsorbítja késeit.
Így egyedül, mert nem bírom,
megdermeszt zuhogó kínom,
hangot adnék, de már kevés,
mint egy befagyott vízesés,
én sem hallom már magamat.
Fekszem torlódó tél alatt.
Hajam szuronyos fagyba lóg.
Körülvettek a jégcsapok.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]