Nyugtalanság

Istenem, jutott nekem elég vagányság, s annyi fiatalság, hogy ne kelljen rettegned azért, ha éhenkórász életemért éveim rajtad bevasalják. Lehet, könnyelmű tékozlásom szétfoszlik a földi magasban, de egy maroknyi tisztaságot, egy marék tüzet viszek magammal. Csak annyit, ami már elég, hogy teljesen el ne adósodjak. Egy marék tűz, szemrésnyi ég, egy tenyér víz a szarvasoknak. Csak annyit, amit örökös szomjad, a szám szélét szüntelen verő nagy víz, a semmiség sem olthat. Sem bárki semmirekellő. Föltartott szikár tenyeredben így izzok a hajdankori férfiaknál szerelmesebben. S pucérul, szentségtelenebben, mint bármely addigi világ tűzhányó asszonyai. Istenem, jutott nekem elég vagányság, s annyi fiatalság, hogy ne kelljen rettegned ezért a csavargó, nyugtalan tűzért, ahogy szívemet szólíthatnád.