Mikor először
| Mikor először teremtettek, |
| szívembe rengő követ tettek. |
|
| Homlokomra, mert rút és szép volt, |
| vastollú páva szállt, az égbolt. |
|
| Sárga ként, s olajat öntöttek |
| szemembe, égjek, tüzesedjek. |
|
| Ezért lettem halálos, gonosz, |
| hűtlen-arcú, s így varázslatos. |
|
| Mikor másodszor teremtettek, |
| szívembe förgeteget tettek, |
|
| förgeteg-, halálhozó arcot, |
| elhajnalodót, megfogamzót, |
|
| ám e hajnal is halandó volt, |
| lánnyá változott, elfúvódott. |
|
| Harmadszor, hogy megteremtődjek, |
| nekivágtam a zöld időnek. |
|
| Zöld időnek, világároknak, |
| hova a kövek megálmodtak. |
|
| Útszélről meg beszélő ágat, |
| husángot metszettem hű társnak. |
|
| Ha néha szerelemben ázik, |
| boldog időt hajt, megvirágzik. |
|
| Néha meg farkassal bolondoz, |
| megbokrosodik, zöld vihart hoz. |
|
| Ha magam egyszer földbevetem, |
|
| Beszélő életem hadd töltsem |
| levelében, az évgyűrűkben. |
|
| Legyek vele kék derű, jó íz, |
| fanyar gyümölcs, keserű jó íz. |
|
| És mégis édes, mégis magvas. |
| Minden évszakon diadalmas. |
|
|
|