Gyötört már…
| Gyötört már engem szerelem, |
| hogy azt hittem, beledöglöm, |
| hogy sírjon, rázkódjon az öklöm. |
|
| Tudtam, megkeserül a száj, |
| ha csak a kényszer ránt magához, |
| s előbb vet ráncot a vágy, |
| mint a lepedő vagy a vánkos, |
|
| de nem hittem, hogyha meztelen |
| maga a szerelem mellém fekszik, |
| az a vágy is, az esztelen |
| ölelkezés is kettéfeslik. |
|
| Nem hittem, hogy az sem segít, |
| ha szinte halálig betakarhatsz. |
| Nem vetkezik, ölelkezik – |
| magányom befordul a falnak. |
|
| S mi csak fekszünk tovább, ziláltan, |
| Sírás rázza a vállad, vállam: |
|
|
|