Aki ilyen

Fejem fölül elszáll az ég. Fagy ver, ólmos eső ijeszt. Ha mostan hozzád szállanék, eltemetetlen vállamért világgá hessenne szíved. – Ha a szerelem elhagyott, te ölelj, nagyobb szerelem. Zöld ágyak, kültelki padok, ha már így idekünn vagyok, ti adjatok szállást nekem. Aki ilyen, hova legyen, ha apja nincs, s az anyja is így ég, füsttelen, jeltelen mocsaras, tőzeges földeken, s mint fia, kisded maga is? Aki ilyen, ki várja még? Tud szólni még, kiáltani? Vagy tűri csak, ahogy szívét kivési a csillagos ég: az éjkorszak szerszámai?