Mit mondjak neked
Mit mondjak neked magamról, én kedvesem, |
s a szerelmet is, mint egy talált |
gyanakvón csörgetem kezemben?! |
|
Mit mondjak neked magamról, én kedvesem? |
– Hordalékával átcsapott fölöttem |
a hús forradalma, a nyár. |
De mint tavaszi vadvizek, hirtelen itthagyott |
csak sárgás iszapot, döglégyfekete sárt. |
|
Mit mondjak neked magamról, én kedvesem? |
Egy kéz ráz örökké, világrögeszme-zokogás, |
s hiába tudom: nem vagyok száműzött, |
úgy fekszem melled, combjaid között, |
mint lovak, temetetlen dögök |
tetemei közt izzadt és sáros katonák. |
|
|
|