Szerelmes vers

1 Ha lenne föld, ki fölfogná s belehülyülne, hogy terméketlen, magtalan világ, s örök sodrásban, ölelve-menekülve, haláltalanul gyújtja meg magát, s ha lenne ember, ki ölelve, szégyenülve, túlélné magát a pusztulást, akarhatna-e, vágyhatna-e többre és jobban, mint én – lakatlan, senki-földje – súrlódok, gyúlok a szerelem után?!   2 Ha nem lennél, rájönnék s kitalálnám egymás után az arcod, a szemed. Ha nem lennél, félnék, de szorongásomból árván megmintáználak, mint az ember az isteneket, s ha nem lennék, csak volnék, hogy fölismerj, s így legyek: megszülnélek magamnak, mint a föld az embereket.   3 Azt akarom, mert szeretsz, benépesüljek. Legyen füvem, mézem, csorgó borom. Mezők szaggassák arcom, gyöngyözzön liget szememen, gyötörjön gyönge gyom. Szökjön föl felhőkarcoló-hajnal, híd-alkonyat, s ha mellemben a dél időm elveri, bennem emberek éljenek-haljanak, s legyen, aki arcom, munkám, szerelmem megőrzi és tovább műveli.