Legenda

Kit földbe vetettek derékig, hogy fölsírt és vért izzadott, azon a darazsak érzik a megváltozott kárhozatot. Kinő a szikes magányból, fa lesz és messzire lát. Testvérként érti a jámbor füvek zarándoklatát. S mit érzékeink nem értnek, megsejti érdektelen, az érdemben mennyi az érdek, a rokon hol idegen. Kit földbe vetettek derékig, ízekre osztja magát. Eljut az őszinteségig. Füvekben lázad tovább.