Cséplés

Augusztus van, agancsosodnak
szarvasok, bikák dulakodnak.
Parázson ágaskodó mének
harapdálják hasát az éjnek.
Rezes sugárral gőzölögnek
a csillaggal bevetett mennyek.
Hold párállik – aranyló trágya –,
mit elejtett az éj bikája.
Az égi vetésben ezüst nyúl,
néha egy-egy csillag megindul,
iramlik füstölgő szántókig,
a mindenség fényekben porzik.
Égi búzák nőnek, megnőnek,
fénnyel, harmattal telítődnek,
fejüket a földig lehajtják,
magukat megadón megadják,
mert a hajnalban vörös képpel
szuszog a nap nagy cséplőgépe,
sovány akácok, üres zsákot,
bogozzák, oldják a világot.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]