Dödögő

Dödögő, cigányhercegem, kit én is csak te-vel aláztam,   s akinek nem volt neve sem, engedje meg, hogy most magázzam.   Fönn a mennybéli putriban úgyse vitte többre a lelke,   mint hogy ráülhet sutyiban a külön isteni illemhelyre. Hát tudja meg, tartson méltóságot, mert méltóságos proletár volt, nyűtt gönceiben úgy feszítsen, hogy magának, mint senkinek sem, – lekapva fejéről a világot – előre köszönjön az Isten.