Izmindi József
Csizmáját le sem vetette, |
csak hanyatt vágta magát ruhástól, |
Izmindi József, a birkapásztor, |
méltósággal ment át a végtelenbe. |
|
Úgy, ahogy élt, hallgatag tette, |
nem félhetett a számadástól, |
kilencvenkilenc évét rendre |
|
Mit sirassam, néha irigylem, |
mert látják, megy a kerteken innen, |
barna virág, fű fut utána, |
|
a szél térdére ugrik: itt van! |
S körébe tódul, tolong száz pitypang, |
a rét hömpölygő birkanyája. |
|
|
|