Izmindi József
| Csizmáját le sem vetette, |
| csak hanyatt vágta magát ruhástól, |
| Izmindi József, a birkapásztor, |
| méltósággal ment át a végtelenbe. |
|
| Úgy, ahogy élt, hallgatag tette, |
| nem félhetett a számadástól, |
| kilencvenkilenc évét rendre |
|
| Mit sirassam, néha irigylem, |
| mert látják, megy a kerteken innen, |
| barna virág, fű fut utána, |
|
| a szél térdére ugrik: itt van! |
| S körébe tódul, tolong száz pitypang, |
| a rét hömpölygő birkanyája. |
|
|
|