Arcok

Izmindi József, a birkapásztor meg Herbst András a postasorról, meg Horváthék az Öreg utcán, a Vén Meszó arca koromból – ennyi örökség jutott rám. Ők töltik meg úti tarisznyám, ha éheznék a messze útban, mert nincsen hamubasült pogácsám, kerek arcukból falatozzam. Így élek, s ha egy éjszakán majd kihullnak szép számból örökre, elásom magam mélyen a földbe, hogy arcuk, szájuk megtaláljam.