Szálló vizek

Kigyöngyöznek a fák és a vizek, zöld árvízt vet a föld, rügyzöld vihar, zöld vízesés levélzik és zizeg az ágakon s a víz lombjaiban. Kigyöngyözik az ég is, madarak: szálló vizek vonulnak dél felől. Kövér galambjégtáblák zajlanak. Olvadnak földre kék-szürkés esők. Árad a föld: az egy medrű idő partjai közt száz elemű folyam: habzó vetés, lombvíz, mohos tető csapkod, kavarog, zöldell súlyosan. Egy nő a zajlás szélén álldogál. A vizet nézi, néz időtelen. Két szeme két bukdácsoló sirály. Hallgat. Nincs arca, talán teste sem.