Szaggatott világ
| Anyám hajnalban kelt, tüzet rakott, |
| a tegnapesttől kért kölcsön kenyeret. |
| A vézna tűznél véznább volt árvasága. |
|
| Ázott csutkák, vizes tengeriszárak |
| tüzén melegedett gyermekkorom. |
| A kódorgó füst kékellő tulipán lett, |
| s megrázkódó virág köhögető anyám. |
|
| Engem ilyenkor vertek föl, menni kellett, |
| egy rossz nadrágért, földig lógó kabátért |
| énekeltem a megfeszített Jézust, |
| kilencéves, árva evangélista. |
|
| Innen hoztam az éneket magammal, |
| és most, mikor már Istennel semmi dolgom, |
| ők énekelnek, szorítják össze mellem, |
| hatholdas Jézus, napszámos apostol. |
|
| Ezért ne csodálkozzatok nagyon rajtam. |
| Emlékeimben egy gyerek kuporog, |
| üres tenyerét foltos nadrágjára szorítja, |
| s a csöndben jó szóért: kenyérért énekel. |
|
|
|