Önarckép

Apám elúszott észrevétlen, nyújtott testtel, mint a szarvasok, átszökkent a nagy tétlenségen, s az idő fenyvesébe futott. Anyám itt van még, mind fehérebb, begyolcsozza a bánatot, s az elmúlással beszélget, mint a megháborodott. Én, az öklömnyi gyerekember, kettőjük közt ágaskodom. Anyám veszekszik szép szememmel, apám dörömböl hátamon.